Nincs szabály arra, hogyan kell boldognak lenni
Sosem gondoltam magamra hibás részként az univerzumban. Ide tartozom, itt a helyem. Sosem hittem, hogy van bármiféle szabály is arra, hogyan kell boldognak lenni.
olvass továbbSosem gondoltam magamra hibás részként az univerzumban. Ide tartozom, itt a helyem. Sosem hittem, hogy van bármiféle szabály is arra, hogyan kell boldognak lenni.
olvass továbbA határozottságot sokan összekeverik más jellemzőkkel. Ha valaki tudja mit akar, félnek tőle, azt hiszik hogy nekünk nincs szükségünk jó szóra, kicsi támogatásra, vagy éppen egy jó ölelésre.
olvass továbbEgy nap többször is képes vagyok szerelembe esni. Minden szerelem más és más. És minden, ami örömet okoz számomra, szerelem. Persze az ember máshogy definiálja a szerelmet, és valójában emberekre osztja le ezt az érzés. Csak hogy számomra mást jelent ez az egész.
olvass továbbFigyeld magad. Mire hogyan reagálsz, hogyan telnek a hétköznapjaid, miket csinálsz, kikkel beszélgetsz, mit tartasz elsődlegesnek. Hogyan viselkedsz másokkal, felveszed-e a szemetet, megölöd-e a bogarat. Megoldást keresel, ha felmerül egy probléma, vagy visszariadsz, és így tovább. Rengetegszer esek bele abba a gödörbe, hogy elkezdek a jövőn rágódni.
olvass továbbA maszkolós korszak elgondolkodtatott, hogy milyenek is vagyunk néha, hogy milyen „betegségeket” hordozunk és adunk át másoknak. Tényleg hasznos lenne néha befogni a szánkat, mert a szavainkkal több ember életét tettük már tönkre. Szülők a gyerekek szárnyait, szavakkal törték le.
olvass továbbSajnos a mai világban egyre népszerűbb lett a szépséget félreértelmezni. A valódiságát elkezdtük műdolgokkal elkenni, eltakarni. Tehát valójában a szépséget is feláldoztunk a hazugság oltárán. Pedig mindenben ott lakozik a szépség, csak ahogy Antoine de Saint-Exupéry (a Kis Hercegben) is mondta: „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
olvass továbbCsak ülni mellette és nem félni. Nyugodtnak lenni. Nincs bennem semmi kétkedés. Nincsenek már titkaim. Csak nézni őt. Üres lettem, de mégis annyira csordultig. Valóban szerelmes vagyok, úgy egyetlenül.
olvass továbbNéha értem magam, máskor meg nem. Most boldog vagyok, de öt perccel később lehet, hogy visítok.
olvass továbbIgencsak kényes téma ez, hiszen ez többről szól, ez mélyen van. A személyiségzavarban szenvedő embernél hihetetlenül nehéz egyértelmű határvonalat húzni a normalitás és a kórós magatartás között. Az élet szinte minden területén nehézségeket találnak, ez az állapot számtalan konfliktust hoz magával.
olvass továbbIgen, de nem azért, hogy megoldják a problémáinkat és nem azért, hogy hozzájuk kössük a boldogságunk összes forrását. Mások által akarhatunk jobbak lenni, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és céljainkhoz. Van ez a mondás is, hogy minden ember okkal lép az életünkbe, ugyanis erről mi nem dönthetünk, és a véletlenekben sem hiszek.
olvass továbbAz biztos, hogy nagy elvárásaink vannak felé. Manapság úgy örülünk a követőinknek, mint régen a parasztok az esőnek a forró nyár közepén. Úgy örülünk egy márkás ruhadarabnak, mint más országokban a szegény kis gyerekek egy falat kenyérnek. Most úgy örülünk egy új IPhone- nak, mint régen az emberek egymásnak.
olvass továbbAz első és legfontosabb: Hagyd figyelmeden kívül más ember/idegen „tanácsait! Veled is biztos előfordult, hogy belenéztél a tükörbe a tegnap vásárolt dögös ruhádban, és tetszett, amit láttál. Később, valaki azt mondta neked, hogy ez most nem a te színed, és hogy annyira nem is divatos már ez a fazon. Mi történik ilyenkor benned?
olvass továbbMondjuk én pontosan nem tudom, mert nem vagyok házas. Tisztáznám előre, hogy amiket leírok azok csak spekulációk. Szóval, a filmvásznon nagyrészt azt látni, hogy hogyan jutnak el egymásig az emberek. Hogyan jönnek képbe a rosszallók, a bosszúéhes exek, az ellenzék anyák és apák. Nagyrészt azt taglalják a drámasorozatok, hogy mennyi hazugság veszi körbe a két szerelmes embert, akik fűnek-fának elhisznek mindent társukról (szép kis pár az ilyen). Aztán jön a sírás-zokogás, a nagy egymásra találás újra és the end. De mi van a házasság után? Forrásul a Hűség című művet választottam, amit Elizabeth Gilbert írt, az Ízek, imák, szerelmek szerzője.
olvass továbbVajon mennyi mindent érezhetünk, amit még elbír a szívünk és lelkünk? Érezhetjük, azt amit nem is lehet? És miért érezzük azt, amit k****ra nem lehet?
olvass továbbAzt sulykolják belénk, hogy legyünk különlegesek bármit is csinálunk, legyünk a legjobbak és mindig adjuk meg azt az embereknek amire vágynak. Mindig azt mutassuk, amit látni akarnak belőlünk, és mindig hagyni, hogy „kicsavarjanak”. Utána már senki se leszel a szemükbe. Mert elfáradtál, és már megváltoztál. Én csak kérdezem, megéri ez? Megéri mindenkit szolgálni? Mi annyira fontos, hogy ezt eltűrjük? A pénz? A hatalom? A dicséretek? Az, ha tudják kik vagyunk? Ha uralkodhatunk? Miért ez tesz boldoggá sokunkat? Akkor beszéljünk most erről.
olvass továbbSzeretjük mindennek az okát keresni, és hinni, hogy van is mindennek. Szeretjük azt hangoztatni, hogy ha valaki nem olyan dolgokra vágyik, ami elüt a tömeg vágyaitól- biztos van valami oka, valami trauma, ilyesmi - persze mindent erre fogunk már a modern világban..
olvass továbbAz emberek sokszor a nagy Ő-re várnak, a nagy Ő-t keresik. De egyáltalán tudja valaki, hogy mit jelent ez? Mit akarunk egyáltalán tőle? Milyennek képzeljük el? Miért akarunk tökéletes embert, vagy a hasonmásunk magunk mellé, mikor mi sem vagyunk tévedhetetlenek és nem is aranyból készítettek egyikünket sem. Miért van ekkora elvárásunk a szerelemmel szemben? Nem lenne jobb, ha valaki egyszerűen csak szeretne és azt úgy tenné, hogy te meg is tudd őt ebben erősíteni?
olvass továbbSokáig úgy gondoltam a menzeszre, mint a leggonoszabb dologra. Utáltam, mert az első havi óta, csak szenvedés volt. Azt éreztem, hogy gáz, hogy bűnös vagyok, hogy el kell takarni magam, hogy ezt szégyellni kell.
olvass továbbA szeretetnek nincs határa, de ha egy jól működő kapcsolatban akarsz és tervezel hosszútávon élni, igenis fel kell húzni, KÖZÖSEN a falainkat. Azért nehéz ez, mert ez csak akkor működik, ha igazi intimitás van jelen, őszinte kommunikáció, képesség ahhoz (vagy legalább hajlandóság), hogy beleképzeljük magunkat egymás érzéseibe.
olvass továbbEgyértelműen rávágnám erre, hogy nem. Persze az megint csak felelőtlen kijelentés lenne tőlem. Nos, én azt látom, hogy fogadalmakat teszünk mindennek és mindenhol, de valahogy ezek a folyamatok megszakadnak és nem kerülnek felszínre az eredmények, amiket vártunk volna tőlük.
olvass tovább